?

Log in

Where the sun always shines
03 October 2014 @ 02:37 am
Fuck my life :D
 
 
Zene: Árstíðir - Shades | Powered by Last.fm
 
 
Where the sun always shines
15 October 2013 @ 06:51 pm
Koki, wtf? Sosem voltam KAT-TUN-rajongó, sőt olykor kifejezetten irritált a hype körülöttük (pontosítok, az Akame körül), de valahogy mégis elszomorít, hogy szép lassan elfogynak a tagok. Mondjuk jó, a NEWS-nál csúfosabb esete még nem volt ennek, mikor ők kilencen indultak és mára már csak négyen vannak, de hogy őszinte legyek, a NEWS fénykora számomra ott véget is ért, amikor Yamapi meg Ryo kiléptek. Uchi meg Kusano nem fájtak, mivel amikor megismertem a bandát, ők már rég nem voltak ott, de Pi meg Ryo nélkül nem NEWS a NEWS. Fura, de nekem ez a páros jelentette a NEWS úgymond középpontját, akik megadták a csapat lényegét. De ezt nem azért mondom, mintha nekem Koki jelentette volna a KAT-TUN lényegét. Kellemes pluszt nyújtott a rapje, és... ennyi... Viszont szomorú látni, hogy a hajdanán oly fényesen ragyogó KAT-TUN, akiknek a nevét is szinte már csak ámulattól suttogva ejtették ki a rajongók, egyre inkább kezd letűnni. Oké, számomra a KAT-TUN már akkor hatalmasat vesztett a csillogásából, amikor Jin elment. Nem szeretem Jint, tegyük hozzá. De a KAT-TUN-ban Jin nekem valahogy mégis nélkülözhetetlen volt. Ez kb olyan lenne, mintha a Kis-My-Ft2-ból elmenne Kitayama vagy Fujigaya. Minden egyes daluk felét ők ketten éneklik el, szóval szinte már ők alkotják a banda esszenciáját. És ez a KMF2-ben halmozottan igaz, tekintve, hogy Tamamori alig csinál valamit, azon kívül, hogy elképesztően csinos, a maradék négyes meg gyakorlatilag háttértáncosi minőségbe van degradálva. A KAT-TUN-nál azért az a bizonyos négyes is kapott minden dalban saját részeket, még ha Akaméék vitték is el a pálmát. Szóval miután Jin kilépett és a KAT-TUN ötfősre fogyatkozott, én már akkor is ráztam a fejem, hogy itt a vége a banda fénykorának, de most, hogy Kokit kirúgták, már komolyan szomorú vagyok.
Tags:
 
 
Where the sun always shines
11 April 2013 @ 02:56 am
Ha már Sexy Zone-ék új kislemezének egyik főszáma, a Real Sexy! nem is igazán fogott meg egyelőre, a másik, Bad Boys nevezetű A-side nóta igen durván jónak ígérkezik. Még úgy is, hogy hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most egy KAT-TUN vagy egy Sexy Zone fellépést nézek-e. o_o És bizony nem csak a rockos zenei alap meg a menőzés miatt éreztem így. Ugye mint tudjuk, ez a dal Nakajima doramájának, a Bad Boys J-nek a főcímdala (és ebből a doramából megbizonyosodhattam róla, hogy Nakajima egyszerűen rettenetes színész, és hogy az ő Bad Boys J-beli arcjátéka úgy kb Nakamaru Yuichi Rescue-s mimikájával van egy szinten... DDDD:)... Ennek köszönhetően Nakajima magához képest megdöbbentően sokat fanszervízel: próbál laza lenni, fel-le rángatja a pólóját és egyfolytában vagánykodva pózol, azaz próbálja a legtöbbet kihozni abból a szerencsés helyzetből, amikor nem Shori, hanem csakis ő van a középpontban. :'DDDD Gondolom sejthető, hogy nem kifejezetten nyerte el a tetszésem Nakajima majomkodása, ahogy anno, amikor még követtem őket, a KAT-TUN fanszervízétől is mindig émelygett a gyomrom. o_o" Ennek a srácnak az áll jól, amikor megvillantja az ezervattos napsugárvigyorát, és vagy simán magát adja, vagy szolidan mutatja, hogy menő is tud lenni azért. Ez a töménytelen fanszervíz nem egészen passzol hozzá. Már szerintem. Egyszóval míg Nakajima próbálja belénk sulykolni, hogy ő márpedig igenis szexi (nem vagy az, bocsi :'DDDD), Kikuchi egyre tökéletesebb Akanishi Jin-klónná alakul a szemünk előtt. Néha már komolyan megdöbbent, hogy még azt a tipikus hűvösen felnőtteskedő Akanishi-féle színpadi díva-viselkedést is milyen profin hozza, és komolyan, még a vigyora is tökugyanolyan, mint Akanishié, mikor énekel és szexi akar lenni, nem is beszélve az énekstílusáról és a mostani frizurájáról, ami szintén Jinére emlékeztetett (Keep The Faith-haj...? XDDD). Emellett a durva Akanishi-majmolás mellett én komolyan visszasírom Kikuchi gácsér-korszakát, amikor még az volt a legnagyobb gondja, hogy hogy tudjon minél röhejesebb kacsaszájat a kamerába villantani... A dal harmadik előadója, csini Shori, ha már énekelni még mindig nem tud, körbeugrálja a két idősebbik srácot és csak simán szép, ahogy ez nála szokott lenni. :'DDDD (Shoriban azt bírom, hogy az egész Sexy Zone-ban és Sexy Boyz-ban is magasan az ő külseje a legtökéletesebb, és látványosan le se szarja. XDDDDD)
Szóval jó ez a dal és látszik, hogy a fiúk mennyi energiát beleöltek a fellépésbe, de kevesebb fanszervíz és egy (jópár) leheletnyivel több természetesség bizony csodákat tenne... Ne keserítsetek, srácok, utálok ilyen negatívan nyilatkozni rólatok... .__.

 
 
Hangulat: sleepysleepy
Zene: Kis-My-Ft2 - Black & White | Powered by Last.fm
 
 
Where the sun always shines
08 April 2013 @ 04:41 pm
Hmm. Khmm. :< Kicsit sem néz ki jól, hmm, de nem ám. :<
 
 
 
 
Where the sun always shines
05 February 2013 @ 03:21 pm
A karácsonyi rendelésem után volt Gmarketen egy kis könyvutalványpénzem, így olcsóbban meg tudtam venni a Jinusean The Reign albumát a kpop-kollekciómba. <3 Használt, és látszik is a bookleten, hogy sokat nézegették, de semmi komoly baja nincs. Amúgy is hatalmas szerencse kell ahhoz, hogy egy ilyen albumot újonnan be tudjak szerezni. Hihetetlen lemez, Jinuseanék sajnos nem is tudták ezt a szintet elérni többször (a címválasztás pont ezért telitalálat XD), de ez maga a csoda. *O* Nagyon ajánlatos azoknak, akik szeretik a kicsit poposabb hiphopot (és nem bánják alkalomadtán az idióta engrisht). :D

Az album borítóján a társuralkodók vagányan terpeszkednek trónszékeikben.
js1
Hátulról. Az albumot látvány szempontjából a jég és az univerzum dominálja. Jinuseanék még a világűrt is meghódítják, annyira királyak. :D
js2
Belülről, csak hogy picinek érezzük magukat a bandatagok nagysága mellett. :< :D
js3
Milyen havas a plafon. XD
js4
A királyok fagyos trónszékeikkel menőznek. Mindenesetre Jinu égővörös frizurája nem egészen söpört el. XDDD;
js5
Most peple don't know how far the Seoul go, with the real shit, the ill shit!! Csak egy példa az érdekes angol dalszövegeikből olvashatatlanul Jinu tenyerére firkantva.
js6
A kedvenc képem a bookletből, kész. XDDD Nagyon gangsta. :<
js7
Anyukám kijelentette, hogy neki kell ilyen bicikli. XDDD
js8
Majd adunk Seannak valami gyógyszert, ne köhögjön annyira. :D De Jinu ott a háttérben totális Sheldon Cooper-beállásban viseli magát. XDD
js9
Nagyszerű album igazán csinos dizájnnal, egy problémám van vele: egy iszonyú ronda védelem van a lemezen, ergo lejátszani sem tudom. :D Kaptam egy kis papírt instrukciókkal, hogy hogy oldjam fel a védelmet, de nem tudok olyan jól koreaiul, hogy meg is értsem, másrészt meg egy 12 éves cd-ről beszélünk... A papiroson telefonos internetről, Windows 98-ról és hasonlókról beszélnek, és erős gyanúm, a cetlit böngészve, hogy egy már évek óta nemlétező internetes oldalon kéne valamit csinálnom, hogy hallgathassam a lemezt... Szóval szerény véleményem, hogy aki ezt kitalálta, az szarjon sünt, de húszat egymás után. :D
 
 
Zene: Shakira - Sombra De Ti | Powered by Last.fm
 
 
 
 
Where the sun always shines
10 December 2012 @ 12:34 am
Egy még a szokásosnál is értelmetlenebb post következik... avagy első benyomásaim az EXO-ról. A témában már jobban benne lévő rajongókat kérem, hogy ne mosolyogjanak lesajnálóan a hülyeségeimen és ne is sértődjenek meg semmin. :D

Yeahh, EXO-M, EXO-K!!Collapse )
Tags: , ,
 
 
Where the sun always shines
02 December 2012 @ 04:00 am
Kedvem támadt megosztani veletek, hogy a last.fm-em szerint melyik 50 számot hallgatom leggyakrabban. A dal címe mellett kis zárójeles szám jelzi, hányszor hallgattam meg.
Katt!Collapse )
Tags:
 
 
Where the sun always shines
29 November 2012 @ 07:03 pm
Hatalmas örömünkre 2013. február 6-án jön a sleepy.ab új albuma Neuron címmel!!
Igazából egy kicsi árnyék is vetül jókedvem ragyogására, mivel rajta lesz az albumon a Lost is, mely nem kifejezetten hozza Álmoskáék szokásos színvonalát. Igazság szerint megszokható, de elég gyenge dal, és csak reménykedni tudok, hogy nem követi valami hasonló az új nagylemezen. Meg augusztus eleje körül volt valamiféle online közvetítésük a srácoknak (naná, én is megnéztem), és a két előadott dal közül az egyik amolyan se eleje, se vége típusú volt (a másik ellenben szívfájdítóan gyönyörű). Tudom, elég nevetségesen hathat, hogy két rosszabbul sikerült dal miatt rémüldözök ennyire, de Álmoskáéknak eddig elég kevés olyan számuk volt, ami ne imádtam volna (ami a legtöbb együttes esetében hatalmas szó), és elképesztő lenne az örömöm, ha ez továbbra is így lenne, egyik kedvenc bandámról lévén szó. Na de tegyük gyorsan félre ezt a borúlátó magatartást! Az új lemez borítója egy borvirágos orrú, felsőtest tekintetében meglehetősen formátlan ifjút ábrázol. Úgy tűnik, annyi bordája van, hogy még derékra se futotta neki. Biztos sámán.
news_large_sleepyab_JK1
A lemez címével kapcsolatban az jutott eszembe, hogy hasonló érzést ébreszt bennem, mint az első albumuk címe, a Face The Music. Mindkettő azt sugallja, hogy csukjuk be a szemünket és csak érezzük a zenét, hogy váljunk eggyé vele.
Íme a tracklist:
01. prologue
02. euphoria
03. ハーメルン (Hameln)
04. undo
05. darkness
06. earth
07. パラベル (Parabel)
08. cradle song
09. lump
10. around
11. アンドロメダ (Andromeda)
12. torus
13. Lost
14. story book
Biztos én vagyok már totál beteg sleepy rajongó, de számomra ez a tracklist igazán izgalmasnak hangzik. XD Főleg az undo-darkness-earth hármas keltette fel az érdeklődésemet, ugyanis az a sejtésem, hogy szorosan összetartoznak. Ez az album talán azért olyan iszonyat érdekes nekem sleepy-éktől, mert ha belegondolunk, eddig minden albumuk egy külön álom érzetét keltette. Az első kettő lemezük, a Face The Music és a traveling fair lehangoló, komor, néhol szinte már lidércnyomásba átcsapó hangulata (volt, aki azt mondta nekem, hogy a spinal cord című daluk mintha valamilyen kriptából szólna :D) után hirtelen váltással máris egy kicsit búsabb, melankolikusabb (palette album), majd nyomban utána egy mennyei tökélyen és szépségen alapuló (fantasia lemez) álomvilágba csöppenünk; ezután befogad minket a víz sejtelmes, selyemtapintású, kicsit szomorkás közege (paratroop), és végezetül egy elég romantikus, idilli mesebirodalomban találjuk magunkat (Mother Goose). Viszont ez az album mintha elkalandozna a tudomány sűrű őserdeje felé, mintha egyenesen a gyökereket próbálná megtalálni és végigkísérni a Föld és a többi bolygó létrejöttének csodáját. Aztán majd meglátjuk, mennyire lesz igazam. :)
Új albummal természetesen új bandakép is érkezik. Őszinte leszek, a képről először tűz felett átugráló ősmagyarok képe ugrott be (lehet, hogy mégis sámán az a gyerek a borítón D:). XDD Mondjuk elég fura állagú "tűz", akár egy túlméretezett köteg neuronnak is elmenne, ha hűek akarunk maradni az album koncepciójához. XDDD És óriási változás: Yamauchinak nem lóg a haja a szemébe!! Jézus, végre kilát mögüle. XDD
news_large_sleepyab_art20121126
Iszonyúan várom már az albumot. És még olyan soká jelenik meg. :/ *sóhaj*
 
 
Hangulat: bitchybitchy
Zene: B.A.P - Jeonbu Geojitmal
 
 
Where the sun always shines
15 November 2012 @ 05:56 am
Először is szeretném megemlíteni végre valahára, három hónap késedelem után, hogy az ART-SCHOOL augusztus elején megjelentette BABY ACID BABY című albumát. A címadó dal elképesztő vagányságán képtelen vagyok végigmenni, nagyon megjegyezhető, erőteljes szám; a klipjében meg a füstös-piás-szerencsejátékos kocsmahangulat és az ART-SCHOOL-tól már megszokott, értelmezhetetlenül wtf sztori a lovagi páncéllal és az ellenállhatatlanul menő pisztolyos csajjal kitűnően egészítik ki egymást. XDDD

Az albumról annyit, hogy nem lehet azt mondani, hogy rossz lenne. Egyáltalán nem az. Viszont véleményem szerint az előzetes zenei munkásságukban több volt a változatosság és az érzés. Igazából pont azért nem értékeltem a lemezt eddig se, mert úgy érzem, hogy nem biztos, hogy tudnék minden számról külön-külön megjegyezni valami érdemlegeset. :'DDD

Nemrég meg megjelent a Czecho No Republic új kislemeze, az Ivory. Nyáron kilépett a csapatból a nagyon jellegzetes afrós gyerek, és ez rá is nyomta zenéjükre a bélyegét: új daluk már nem olyan viháncolósan életvidám stílusú, mint eddigi kedvenceink tőlük. Ettől függetlenül kifejezetten tetszetősnek találom; kellemes, télies jelleggel bír, igazán hangulatos. Őszintén szólva számomra még varázslatos is, a meseszerű klipjével együtt nézve különösen. Talán kicsit népdal jellegű.

A kislemez többi dalát még nem volt alkalmam meghallgatni, mert az emberek nagyon meggondolják, mielőtt felraknak Czechoéktól bármit is a netre. :'DDD

Aztán itt van ez az elég fura új koreai átmeneti csapat, melyben az SM majdnem minden együtteséből szerepel valaki. XD Azaz a tagok: Eunhyuk (Super Junior), Henry (Super Junior M), Taemin (SHINee), Kai (EXO-K), Lu Han (EXO-M) és Hyoyeon (SNSD). Mint mondtam, furcsa a koncepció, ugyanis ez a szám nagyon-nagyon durva dubstep overdose, és ezt turbózzák még tovább egy Hyoyeon- meg Eunhyuk-féle rappel és Kai hörgős vokáljával. :'DDDD Nekem kicsit túl zűrzavaros a dal, de végülis jó, már elég sokszor meghallgattam. Eunhyuk külseje meg nagyon vagány. :DDDD


Ezen kívül még szeretném felhívni a figyelmet Ieiri Leo-ra, akinek nemrég jelent meg az első albuma, és ez alapján nagyon ígéretes! Pop-rock stílusban nyomja, kellemesen fantáziadús számokat és nagyon szép, tiszta a hangszíne. (Meg maga a leányzó is iszonyú csini. <3)


 
 
Hangulat: bouncybouncy
Zene: Nakajima Kento - Teleportation